1. |
|
|||
2. |
Az ismeretlen istennek
09:09
|
|
||
|
Hogy továbbállnak újra egyszer,
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szívemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.
S izzik rajtuk: Az ismeretlen
istennek! - ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé - és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.
Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed."
Sötét éjben találtam rá újra,
a legcsöndesebb óra menedéke
őrzi titkát a fekete istenségnek.
Félelem járta át testem, a titkok
őrzőjének testét...
Én vagyok a legcsöndesebb óra...
Bennem egyesül ki nem mondott rettegés
És a legmélyebb mélység
Én vagyok, ki árnyékban született
Egy sötét világban, melyet saját
kezünkkel pusztítunk, mint legősibb
ellenségünket.
Bennem egyesül sötétség és fény
Én vagyok
Ki most is rohasztja az élet fájának gyümölcsét
Van aki fél a haláltól és van aki várja
Van aki retteg az ismeretlentől
S van ki képtelen elfojtani kíváncsiságát
Sebek, melyek lelkemben estek
S az érzelmek lassan kivesznek
Fájdalom az úr, gyötrő kínok mindenütt
Temetői hangulat...
Éjszaka van, hűvös, gyilkos éjszaka
Az élet egy utazás a pusztulásba...
|
||||
3. |
Álruhás
06:22
|
|
||
|
Áldozatát felszenteli végzete
Egy halott elme halott világ-képzete
Szülemény, s ahogy jött, tűnik semmibe
Körforgását végezve áll odébb, s ér ide
Ide, hol a világnak széle áll
A semmibe lábát lógatja, s alászáll
A folyó, melynek evilági egy partja
A semmi, s ennek árnyéka tartja
S eltakarja fátylát, ne lássák, ő átlát
A félhomályon, melyet e hazug lepel
Kínok árán teremt, de mit sem ér vele
Hisz egykor úgyis a semmibe vész...
S az éjből felhangzik a népek sikolya
Egymásnak ereszti őket fenevad őrzője,
Az álruhás, maszkabálba igyekvő űr
Melyen ki átlát, csupán egy vele, halott...
|
||||
4. |
Fekete özvegy
11:21
|
|
||
|
"Megismerem a sorsom. Rajta! Kész vagyok.
Íme elkezdődék utolsó magánosságom!"
Halálos pillantás juttatott a legfeketébb égbe,
felőrlődött minden fájdalom...
Láttam, ahogy elhaladok az élet oldalán:
magam mögött hagyok mindent...
Éreztem a szabadság legvégső pillanatát,
hallottam a sötétség tengerének áradatát...
Vérző zuhatag emelt a magasba, a kínok
belső tudatának álomképébe...
Nyugalmat teremt a fájdalmak vágy,
kívántam a szenvedés felé vezető út végét...
Feledni képtelenség a gyötrelem emelkedő
erejének csúcsra törését...
"Óh, ez a fekete, szomorú tenger itt alattam.
Óh, ez a fekete, éjjeli borús kedv!
Óh, sors és tenger! Íme hozzátok kell leszállanom!"
"Nem a magasság: a lejtő a borzasztó.
A lejtő, melyen a szem lefelé zuhan
és a kéz fölfelé nyúl."
"Az, az az én lejtőm és az én veszedelmem,
hogy szemem a magasságba zuhan,
kezem pedig a mélységbe szeretne kapaszkodni
és reá támaszkodni."
"Tőletek akar hitet meríteni önmaga iránt;
pillantástokból táplálkozik, kezetekből faldossa
a dicséretet."
"És lepelben akarok köztetek ülni magam is,
hogy titeket és magamat félreismerjelek:
mert ez utolsó emberi bölcsességem."
"Szívemben ezt határozván: szállék tengeren túlra,
Óh, ifjúságom látományai és jelenései!
Óh, ti a szeretet megannyi pillantása,
Óh, ti isteni szempillanatok!
Mi hamar haltatok el számomra!
Ma már mint halottaimról emlékezem rólatok!"
"Te benned él még ifjúságom megváltatlanja is,
és mint élet, mint ifjúság ülsz itt reménykedve
sárga síromladékokon.
Igen, még minden sír szétrombolója vagy nékem:
légy üdvöz, akaratom!
És csak ahol sír vagyon, vagyon föltámadás is."
"Legmagasabb hegyem előtt állok és
leghosszabb vándorlásom előtt:
ezért még mélyebbre kell szállnom, mint valaha.
- mélyebbre a fájdalomba, mint valaha,
bele egészen a legfeketébb hullámáig!
Így kívánja sorsom: Rajta! Kész vagyok."
|
||||
5. |
Elhagyatva
03:37
|
|
||
6. |
Te Satanum I
04:15
|
|
||
7. |
|
|||
Spiritside Productions Budapest, Hungary
See the way out?
Management, record label and occasional booking
agency.
Established in 2016 as a support for a closed community of artists, for their truth to be spread into the outer world by publishing their music and distributing related discographies.
Regardless of any specified genre, the organization primarily stands for acts taking part in the deliberated withstand for non-existence.
... more
If you like Mactans (Compilation), you may also like:
Shoegaze, post-rock, black metal, dark ambient: if it's gloomy and surreal, you'll find it on the Arizona outfit's excellent second LP.
go to album
The perfect blend of naive enthusiasm and unfiltered rock 'n' roll danger, leading to an explosive, raw sound. Volcanic, pure, and crushing.
go to album
Time is Glass
by Six Organs of Admittance
Recorded at home, Six Organs of Admittance's 21st album upholds Ben Chasny's reputation for experimental psych-folk excellence.
go to album
The Power Of The Heart: A Tribute To Lou Reed
by Various Artists
Keith Richards, Rosanne Cash, Lucinda Williams, Joan Jett, and more pay tribute to the enduring and visionary music of Lou Reed.
go to album
A Chaos Of Flowers
by BIG|BRAVE
Leaning into the sparse, impressionistic sound of 2023's albu "Nature Morte," the Montreal metallurgists sound as heavy and radiant as ever.
go to album
The Seattle band work around the edges of shoegaze and dream pop with a rare sense of clarity and momentum.
go to album
Every Bird Ever [Album]
by Ilithios
The new record from Brooklyn indie group Ilithios is full of big-hearted songs with the hooks to match.
go to album
